Ha egy nap szarul indul azt még lehet tovább fokozni...

7.30. Ébresztő!!!...elaludtunk!!! Lökdösöm a gyereket, hogy keljen, persze nem kel, már miért is kelne. - Hányóra van? (kérdezi félkómásan) mondom fél nyolc (mondom? inkább üvöltöm)

- akkor ma nem megyek suliba úgyis elkések, holnap meg már szünet. (és lazán a másik oldalára fordul) 

-Keljél már!!! ( üvöltöm ki tudja hány decibellel) Már nem tudok igazolni hiányzást!

-dehogynem, még csak 2 napot igazoltál. (és lazán a fejére húzta a paplant)

-nah itt elborult az agyam, nézem az órát 7.36!! Nem tudok igazolni, mert lesz még egy pár hosszú hétvége és tuti egy szombati "ledolgozós" sulinapot benézünk vagy az utolsó tanítási napot vagy a tököm tudja mit, aztán majd megint magyarázkodhatunk apádnak az igazolatlan hiányzás miatt. (mintha eddig nem lett volna, csak újabban finnyás erre...IS....de alapvetően hülye az osztályfőnök, ezért vannak igazolatlan hiányzások.)

 -muszáj? (kérdezi 7.40 magasságában ágyban fekve!!!)

- Keljél már a kurva életbe, különben kiszedem a ps-ből a memóriakártyát és jelszó lesz a gépen. (üvöltöm mindezt már a konyhából tízórai készítés közben)

-Oszt mi a szart vegyek fel? (kérdezi hót kómásan egy szál boxerben)

-Faszom se tudja, találd fel magad! Ami tegnap volt rajtad vagy tudom is én, lényeg hogy tiszta legyen.

-ki kéne vasalni a pólómat. (mondja ezt égnek álló hajjal)

-7.42 van. Szerinted? Ne gecizzél velem, mert baj lesz! 1 perced van, hogy indulásra készen legyél, különben beköplek apádnak, hogy mikor is jöttél tegnap haza!!!

7.43. A gyerek felöltözve, megfésülködve tatyóval a hátán sulira készen távozik. Úgy ordítom utána - kopogj be és kérjél elnézést!

Nah most már csak magamat kell összekapnom. 7.50-kor sikerült is elindulnom még jó, hogy nekem is csak kb 100m-re kell mennem. Hát a pontos  munkakezdést kicsit lekéstem, de szerencsére a főnököm még jobban, úgyhogy nem volt gáz, mire beszédült már a kávét is odaraktam. 

A nyugalom egészen fél 3-ig tartott, mikor is anyám felhívott, hogy már a buszon van és otthon van-e már a gyerek vagy jöjjön be melóba a kulcsokért.

- ó de jó! mondtam ezt valószínűleg nem túl hitelesen, mert anyu rögtön visszakérdezett, -valami baj van?

-dehogy csak örülök, hogy jössz, de azért szólhattál volna kicsit korábban, mert úgy veszek kenyeret meg ilyesmit.

-hoztam kenyeret meg rántott májat krumplival.

-á az remek akkor, a gyerek meg otthon van, be tudsz menni.

Gyorsan átgondoltam, mekkora kupleráj is van otthon. A szokásosnál szerintem semmivel sem nagyobb, ráadásul még csak szerda van és vasárnap volt porszívózva és felmosva, szóval nagy gáz nincs, csörgök a gyereknek, hogy kicsit rámoljon el és rendben is vagyunk. Vagyis csak hívtam volna, mert mi a szarért venné is már fel ilyenkor a telefont. Az ideg vágott szét a kb 8. csörgetés után, földhöz tudtam volna baszni a telefont. Hát mi a fasznak van az a kurva telefon?!! 3 óráig kísérleteztem még egy párszor, aztán már tök mindegy volt, anyám már megérkezett.

15.30. Hirtelen eszembe jutott, hogy az íróasztalon ott van Alonso R26-ának papírmakettje olyan 10%-os készültségben, aztán jó lenne, ha nem dobná ki egyetlen alkatrészét sem. Tavaly is csak kicsit összébb pakolt és azóta sincs meg Schumacher 2000-es ferkájának a hátsó felfüggesztése, a nagy portörlésben meg eltörte Senna JPS Lotusának hátsó légterelőjét. Úgyhogy megengedtem egy biztonsági telefont, mielőtt nyomtathatom ki újra az egészet. Megnyugtatott, hogy nem nyúl semmihez és várja, hogy hazaérjek. Nem tudom miért de ez olyan baljósan hangzott.

16.30. Ahogy beléptem az ajtón tudtam, hogy gáz van, láttam a szemén, hiába a puszi jobbról-balról. Óvatosan körülnéztem a probléma okát kutatva, de semmi rendkívülit nem láttam, a ház szerdához képest tűrhető állapotban van, szerintem. Igen, szerintem, anyám szerint naná hogy nem! A nagy monológját a konyhával kezdte.

- Halomban áll a mosatlan edény! Nem netezni kéne esténként hanem mosogatni!

- Óriási, azt a 2 lábast, 2 tányért és 3 poharat nevezed halomnak?!! Bocs már, hogy este 10-kor nem mosogattam el. (nah kellett ezt mondanom, azonnal rákezdett, hogy későn eszünk meg ilyenek, mondjuk van ebben igazság, de mindig is ilyenkor kajáltunk nem vagyunk éhesek korábban)

-Ezért nem tudsz éjjel aludni! Legalább orvoshoz elmennél, de nem.

-Nem, nem  ezért nem tudok. Már tizenévesen sem tudtam aludni időnként, persze ez neked nem tűnt,  4-5 éve állandósult a dolog. Egyszerűen fél 2-kor felébredek és 4-ig fél 5-ig nem tudok dögleni, értsd már meg, tök mindegy hogy eszek vagy nem, mindegy,  hogy mikor fekszem le. Lemegy 4-5 ilyen nap oszt attól kidöglöm és 2 éjszaka rendben van. Orvoshoz meg minek mennék? Ír altatót oszt annyi, van már épp elég függőségem, kösz nem kell több. Egyébként meg úgy mondod, mintha te tudnál aludni

A rövid egészségügyi kitérő után folytatta a sarokülőn levő kimosott ruhákkal, az előszobában levő kabát és cipőkiállítással, a dohányzóasztalon levő könyv és újságkereskedéssel, majd áttért a hálóban levő fotelra és végezetül a kiindulóponthoz visszatérve a konyhaasztalon levő papírhalommal fejezte be. Ez röpke másfél órát vett igénybe. A félidő környékén úgy ítéltem meg a dolgot, hogy inkább nem is szólok semmit, úgyis csak fölösleges időhúzás lenne.

Az idegeimre megy már ezzel, nem értem, hogy miért baj, ha nem katonás rend van itthon, mi így szeretjük. Egyébként meg a húgomnál is tökre ugyanilyen kupi van, csak őt nem baszogatja, mert ritkábban megy oda, váratlanul meg egyáltalán nem. Mondtam is neki, hogy biztosan örököltük az apjától, mert ős is hasonló rendszerető volt mint mi.:))

Az est további része csendesen telt, 7-kor már megvacsizva, lefürödve néztük azokat a műsorokat, amiket ő szokott nézni. Holnap már megy haza, tulajdonképpen nem is mondta, hogy miért jött Nem mintha ok kéne, hogy eljöjjön, csak hát eddig mindig volt valami, ha más nem az, hogy "már régen voltam".