Végre végeztem a rendrakással, minden frankón a helyén, ilyen patent rend sem volt nálunk mostanában.(mondjuk nem is érezzük jól magunkat)

A gyerek is -látva a helyzet súlyosságát- kezdetben még lelkesen majd később szenvedve, de segített. 

Egy zseniális ötletemet is megvalósítottam. Már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy egy ajtót elrekesztek egy könyvespolccal. Van 2 db összecsukható polcom amit egymásra is lehet tenni, de az őszi bútorbeszerzés miatt, nem volt helye, így lapos állapotban pihent az egyik szekrény mögött. Már egy jó ideje nézegettem a hálószobában az egyik ajtólikat, hogy oda pont beférne és az onnan nyíló helyiséget úgyis ritkán használom és kívülről is van bejárata. Nah polc frankón befért. A könyvek válogatása és elrendezése több órás feladat volt, mert erre viszont háklis vagyok(valami heppem nekem is lehet) és az sem mindegy, hogy milyen könyvekkel töltöm az éjszakáimat. Elkészült a remekmű, tényleg nem is feltűnő, hogy ott egy ajtó lenne. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy elfelejtettem, hogy a bútorbeszerzés miatt feleslegessé vált szekrény kint lakik a teraszon és pont az ajtó előtt. Megpróbáltam odébb taszajtani, de nem ment. Se baj úgysem kell innen semmi, majd holnap kerítek egy pasast az majd odébb tolja.

Nah mondom megvarrom a pléd sarkat, hogy ne feseljen tovább és mentem volna tűért meg cérnáért. Ja, hogy most oda nem tudok bemenni, de nem gond a konyha állandó kelléke...azaz csak volt, még a nagy rendrakás előtti időkben. Kezdtem ám pipa lenni (és egy pár faszomba is kiszaladt)  de nyugtattam magam, hogy holnapig ráér ez.

Amolyan utolsó simításként már csak egy kis porszívózás maradt hátra. Be is kapcsoltam a technikát, amit egy gyenge sóhajjal vett tudomásul. Most mi a fasz van ezzel a szarral?!( itt már tényleg kezdett elborulni az agyam) A gyerek szerint tele a porzsák azért nem szív, így csak mi szívunk. Ezt kizártnak tartottam (mármint, hogy tele a porzsák, viszont az én hócipőm már nagyon tele) de azért kiszedtem és kiráztam. Visszarakáskor sikerült egy műanyag pöcköt letörni róla, így lötyög az egyik oldala. Na ekkor kitört belőlem az elmúlt két nap minden szenvedése és  olyan ötperces monológot adtam elő a konyha közepén, hogy még Mészöly Kálmán is megirigyelte volna.

10 perccel később, kicsit lenyugodva újra bekapcsoltam azt a szemétládát. Gyenge sóhaj. Szívjál már te rohadék!!!!-ordítottam és egy közepes erősségű rúgást helyeztem el annak a tetvareknek az oldalán.

10 perccel később, kicsit lenyugodva elkezdtem szétszedni a gégecső csatlakozóit és megnézni hol lehet eldugulva. Itt is ott is volt egy kis szöszmösz, de nem vészes. A gégecsövön viszont nem lehet átfújni, nah ott lesz a gond. Duguláselhárítás céljából feldugtunk neki egy seprűnyelet, ami  ugyan már mi a szarért érte volna végig, de egy kis toldalékkal megoldottuk a problémát. Pár perces összeszerelés után végre szívott a szemét!!

Estére mindketten túlságosan feszültek és idegesek voltunk ahhoz, hogy játszunk a ps-en. Úgy döntöttünk nézünk valami jó filmet.A negyven akárhány csatornán nem találtunk semmit (pontosabban ami mindkettőnknek tetszett volna) így a dvd-k között kezdtünk el keresgélni. Fél órás tanakodás után megszületett a döntés, a Nyomás utána-t nézzük meg. Örömünk egészen addig tartott míg nem közöltem a gyerekkel, hogy előbb rakja el azokat a dvd-ket amiket előszedett. Nah ekkor egy rövid vita után beszüntettem a filmnézést és új programot találtam ki. Szózat tanulás következik.(persze ekkor már csak úgy pakolta a dvd-ket a helyükre) Ebből aztán már nem engedtem semmilyen könyörgés hatására sem, az első 6 versszakra tűrhető minősítést adtam.

A következő feladat a rend megtartása lesz.  Ez egy hosszútávú projekt, mert a 3 nap egy örökkévalóság lesz. Már most alig várom, hogy csütörtök legyen.:)

Pedig a hétvégén számomra fontos dolgokkal akartam foglalkozni, amikhez hozzá sem jutottam.